1973 | munkahelyek | fordítások | szerkesztések | drámák | verbálok | 2021

az én apám is rettenetesen zárkózott. 20 évig három mondatot váltottam vele, ebből kettő annyi volt, hogy megkért, oltsam le a villanyt magam után, amire én frappánsan úgy replikáztam, hogy jó. sokáig én is az apai mintát követtem, csak így lehetett túlélni anyám állandó kotkodálását. ignoráltuk. aztán az ivaréréssel felütötték a fejüket az anyai gének, tényleg elég sokat verbálok, azt hiszem. akkor kezdtünk el levelezni az apámmal, beszélni nem tudtunk, ezért leveleket írtunk és csempésztünk a másik zsebébe. aztán nekem beszélgetni is sikerült megtanulnom (neki nem), de tulajdonképpen azért, mert kiderült, hogy minden érdekel, és csak akkor nyílik meg bármi is, ha én megnyitom magam előtte.